Kevés olyan csendes és szívszorító pillanat van, mint amikor elbúcsúzol a macskádtól. Az a tudat, hogy hamarosan hazamész, és a ház üresebbnek tűnik. A megszokott hely a kanapén üres marad. Az a lágy hang a házban eltűnik.
A macska nem „háziállat” a szó szokásos értelmében. Ő a napod része.
Ő mindig ott fekszik, ahol te elhaladsz mellette. Tudja, mikor érkezel haza. Érzi, amikor nehézségeid vannak, és éppen ezért olyan mély fájdalmat okoz a búcsúzás. Ezen a héten együtt állunk meg egy pillanatra ezen.

